Arra gondoltam, hogy a Budapest Noirral kapcsolatos külföldi hírekkel kezdem, de aztán rájöttem, hogy van, ami ennél sokkal fontosabb. Mégpedig egy fotóblog (?), és még csak nem is én írom. (Éppen elég ezzel az eggyel megbirkóznom.) Sőt, alig van közöm hozzá, mégis annyira tetszik, amit csinálnak, hogy ezzel kell kezdenem, nem mással.

Talán emlékeznek még páran egy fantasztikus hangra, aki felolvasta A Nyavalya tudja c. novellám egy részletét. Amikor meghallottam Németh Kriszta hangját, rögtön tudtam, hogy ha választhatnék, ki olvassa (f)el Gordon történeteit, hát csak őt választanám. Ezért aztán külön örömmel töltött el, amikor egyszercsak az egyik lányom azzal jött, hogy talált egy Budapest Noir elnevezésű blogot a tmblr-en, amiről - őszintén bevallom - máig nem tudom, micsoda, talán egy fotóblog. Egy fotóblog (?) tehát, amelyet Németh Kriszta és Andok Tamás hoztak létre a Budapest Noir inspirációja (?) alapján, az a neve, hogy http://budapestnoir.tumblr.com, és nem elég, hogy a készítők remek és hangulatos fotóit tartalmazza, hanem még egy térképet is, egy hangos térképet (?). A remélhetőleg egyre gyarapodó számú rajzszögekkel jelölt helyekhez (Margit híd, Keleti pályaudvar, stb) Németh Kriszta olvas fel a regényekből részleteket. És én ennek nagyon örülök, és a magam részéről megtisztelve érzem magam, amiért nemcsak ennyi időt meg energiát fordítanak erre, hanem mert a végeredmény nagyon tetszetős. Köszönöm nekik, és ha találok a fotóim között olyat, aminek itt lehet a helye, akkor majd valahogy kiteszem, addig meg arra kérek mindenkit, hogy látogassa a blogot. Furcsa látni a létező és szerves kapcsolatot egy régi korról a mában írt szavak-mondatok és a mában készült régies fotók között.

Végül pár mondat a Budapest Noir környékéről. Gordon végre kilép a latin nyelvek szorításából, és jövőre nemcsak bolgárul lehet olvasni a Budapest noirt, hanem görögül is. Ügynököm biztosított róla, hogy nagy szó Görögországban megjelenni, hiszen a válság a könyvkiadást is földbe döntötte. Én a magam részéről csak drukkolni tudok nekik, és egyben remélem, hogy meg fogják oldani azt a meglehetősen sajátos helyzetet, hogy görögül már megjelent egy krimi Budapest noir alcímmel...

Kostas Kalfopoulos ugyanis 2008-ban írt egy "καφέ λούκατς - Budapest noir" (azaz café Lukács - Budapest noir) című regényt, amely - amennyire sikerült kisilabizálni - elég sikeres volt. Görög kiadóm, a Kedros feladata annyira nem nehéz, biztosan meg tudják oldani, és az biztos, hogy kínálatukat látva, Gordon jó helyen fogja megtenni görög antréját.

Advertisement

A másik nem latin nyelv pedig a bolgár, a kiadó a plovdivi Lettere. Róluk nem sokat tudni, de elszántak és remélem, hogy hasonló sikert aratnak majd a sorozattal, mint a Tammi Finnországban. Koivisto-Alanko Päivi a finn kiadónál nagyon elkötelezte magát a sorozat mellett, és nem elég, hogy hamarosan napvilágot lát a Bűnös Budapest, méghozzá az eredeti borítóval, de jövőre megjelentetik A budapesti kémet is. Az pedig különösen melengeti szívemet, hogy az eredeti borítókat használták, és nem feltétlenül azért, mert szeretem ezeket a borítókat, hanem mert a külföldön kevéssé ismert, kiváló magyar fotográfusok munkái kiemelt helyet kapnak.

A Budapest noirt ráadásul a leghíresebb finn krimiszerző, Leena Lehtolainen méltatta, és ez különösen jólesett: "Kondorin proosa on tiivistunnelmaista ja hyvin visuaalista: lukija haistaa ja maistaa hänen kuvaamansa maailman ja jää malttamatta odottamaan sarjan jatko-osia."

Advertisement

Mindeközben a legnagyobb finn napilap, a Helsingin Sanomat írt szép és dicsérő szavakkal a Budapestin synnit címen megjelent Bűnös Budapestről: "Vilmos Kondor – joka on salanimi – seuraa hammettmaisia tyylilinjoja, mutta muuten hän asettautuu uppounkarilaisiin mielenmaisemiin. Sotaa edeltävä Budapest hohtaa kirkasta valoa ja pimeyttä – ei sitä suotta ole kutsuttu Itä-Euroopan Pariisiksi. Äkkiä lisää Kondor-käännöksiä. Kiitos."